Egy Dilis Blogja...

"szeretlek.
tudom.
és te?
azért vagy itt. ha nem szeretnélek most nem lennél itt.
akkor miért nem vagyunk együtt? csak a gyerekek miatt?
nem. szeretlek, de nem ugy ahogy te engem. nem ugy ahogy te szeretnéd. nem vagyok szerelmes.
és nem is tudnál ujra az lenni?
de. valaki másba igen.
belém nem?
nem."

ezerszer átbeszélt dolgok, ezerszer elhangzott szavak, mégis most mindre emlékszem. látom magam előtt az arcodat miközben ezeket mondod, látom ahogy mások látnak minket kivülről, látom h hullanak a könnyeim, de mosolygok. megértettem, magamban valahol végre helyére kerülnek ezek a dolgok.

"örülök hogy elindultál egy uton h végre csak ugy legyünk egymásnak mint barátok. persze kicsit sza... kicsit rosszul érint. eddig én voltam AZ a pasi, én voltam neked a minden, és rossz h már nem."

persze, nekem is szar, érzem énis h elveszitettem valamit, h elkattant bennem valami. hiányérzetem van. 

"mi furcsa?
hiányoznak a pillangók a gyomrombol :)"

elmaradt az a mindent elsöprő érzés, furcsa volt hogy kézenfogva jöttünk haza, és nem éreztem késztetést rá h örökké fogjam a kezét. egyfelől ez jó, másfelől lelkileg megint válsághelyzetben érzem magam, belegondolok hogy 10 év kellett hogy eljussak idáig... tóvároson még megvoltak a lepkéim... tudom mi változott, tudom mi változtatott meg mégis utálom érte magam. azt mondta örül h megint ugyanaz a lány voltam mint akkor. nem az anyát látta bennem, hanem a Zsut.. 

"valami van a levegőben, ami éjjel összerak reggel meg szétszed. a saját gyengeségemet magyarázom bele a levegőbe holott nem a levegő a hibás érte hanem én! tudom h neked mást jelent, de nekem ezt jelenti! és tudom h nem értünk egyet."

igen, nekem mást jelent. "a külső belső nélkül nem sok, smárolni lehet de, az nem csók."

:) amugy oltári koncert volt, nagyon örülök h eljutottam, h kimozdultam, igazán rámfért :) de a körtés berenczen finomabb mint az almás ;)