RSS

hát igy történt...

írta: Sailor Zsu ; 2011.10.01. 19:07

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy lány. talán olyan mint én. ki tudja, lehet h én voltam. kitalálta hogy vízben szeretné megszülni az első gyermekét. Volt egy apukája. talán olyan mint az egyém. talán éppen az enyém. aki segített neki hogy megtalálja a megfelelő kórházat és orvost ehhez a művelethez.

igy alakult hogy pestre kerültem a dél pesti kórházba Dr. Hartman Gábor főorvosúrhoz, aki ajánlott egy nagyon kedves szülésznőt, (Gyurkovics Katalint) aki nagy specialistája mindenféle alternativ szülési módszereknek. felmentem két hete hétfőn, mikor is elrendeltek egy gyors ultrahangot és nst-t. ahol is legnagyobb megdöbbenésemre kiderült hogy a lányka még nem volt hajlandó megfordulni. Orvosom ezt hallva közölte, hogy akkor adjunk neki még egy hetet, hiszen még ugyis csak a 37. héten vagyok, hátha megfordul. igy aztán az nst által kimutatott rendszertelen jóslófájásokkal (amik persze tévesen jóslóFÁJÁSok, hiszen nekem nem is fájt egyáltalán, csak éreztem h bekeményedik a hasam, aztán kienged... azt se tudtam h ezt igy hivják...). vártam egy hetet, amikor is visszamentem kedves doktorbácsinkhoz, aki kért egy ujabb uh-t és nst-t. uh-n kiderült hogy hát ez a lányka nem forgolódik... dokibácsim közölte hogy természetes uton csak akkor csinálnak faros szülést ha az a baba már másképp nem hozható ki (tehát már megindult a szülés és az anyuka ott tart h jön a gyerek.) egyébként császármetszés. csakhogy.

és itt kezdpdtek az alkudozások. ő egy hétre rómába megy szabira. utána hazajön lesz egy egyhetes konziliuma. a kettő között lenne ideje engem megcsászározni de attol fél h nem birnám ki addig. márpedig ha beindulna a szülés, nem tudnám kihordani mert olyan a testalkatom. szoval azt ajánlja, hogy ha már ugyis fehérváriak vagyunk, az nekünk sooookkkal egyszerübb lesz ha fehérváron szülök... na itt kezdtem huzni a számat, amit gondolom észre is vett mert rögtön rátért a lényegre.

van egy főorvos a fehérvári korházban, bizonyos Dr. Hagymási László főorvos úr, kitünő császáros. hivatkozzak őrá és akkor biztos megcsinálja nekem a császárt. igyhát hazajöttem, és kedden reggel bementem a doktorbácsihoz, aki némi turkavizsga után megállapitotta, hogy itt nem csak az a baj hogy faros a kicsi, hanem h rossz helyen van a lába... ha megindulna a szülés, kipotyogna a köldökzsinór és akkor nem tudnának megcsászározni, világrahozni pedig nem tudnám. szoval szivás lenne. megkérdezte vannak e nálam cuccok, mondtam én ugy készültem hogy szülni jövök:) ettem e ma- hááttt... jah. még az volt a szerencsém h nem sokat. na mindegy. kért őis egy ultrahangot, aztán hogy készitsenek elő műtétre. 10 körül mentem be a kórházba, rögtön le is vittek szülőszoba, átöltöztettek, megultrahangoztak, és feltettek gépre. Ricsi nagyon el volt tájolva, szoltunk hozzá és 3x kellett neki mindent elmondani, mert nem fogta fel:D édes volt. nagyon meg volt ijedve :) aztán felhozta a cuccaimat, és bejött mellém a vajúdóba. miután harmadszorra sikerült bekötni az infuziót, elkezdődtek a fájások. na azok már fájtak:D szabályos 8 perces fájások. olyan jó 6 db. aztán már csak 5 percesek. abból csak kettőt vártak meg, és közölték hogy oké, irány a műtő. akkor kezdtem félni. nagyon félni. remegett mindenem, adtak közbe valami sós vizet, (vagy legalábbis olyan ize volt..) amitől konkrétan felfordult a gyomrom:S addig nem volt hányingerem... aztán mondta a doktornéni, h ő fog epidurálni, de mindent mondani fog hogy mit csinál és hogyan, szoval nyugodjak meg nem lesz semmi baj. a szoba egy átlagos szoba volt, sok ajtóval, egy ősrégi gyógyszeresszekrénnyel meg sok ilyen mindenféle fém eszközzel amitől a hideg kirázott... műtőasztalt jobb hiján nevezhették csak igy, mert am egy pici valami volt amin széltébe én elfértem, de kétlem h egy testesebb embernek jó lenne. szal felültem az asztal szélére, és a néni nekifogott. szabaddá tette a hátamat, és közölte hogy most 5x végig fogja huzni a fertőtlenitős vattát a hátamon. "oké most ezzel megvagyunk, fel kéne állni. doktornő mutatna nekem egy csípőlapátot? ez még csak mutogatás még nem csinálok semmit. itt? igen köszönöm. szoval vissza lehet ülni, előre kéne hajolni, ugy, igen, most rést keresek a csigolyák között, még mindig nem csinálok semmit csak keresek rést." elkezdte masszirozgatni az alsó csigolyáim közét. "jó most ez még csak az érzéstelenítő" kis szurás volt a gerincem mellett, nem értettem milyen "csak" az érzéstelenitő, akkor mi mást fogok én kapni?? aztán rájöttem. "jó akkor most megszurom a két csigolya közét." ls akkor adta az epidurálist... egy pasi aki átvitt a műtőbe ránehezedett a nyakamra, igazábol kellemes érzés volt, olyan mintha megölelt volna h bátoritson. "engedje le a vállait!" akkor már böktek. először maga a szurás nem volt kellemetlen, amikor elkezdte nyomni a folyadékot... na az volt szar. éreztem ahogy a bal lábamon végigfut az érzéstelenitő, kezdett elzsibbadni. aztán már csak el kellett feküdnöm. a jobb kezemet magam mellé kötötték, a balt ki oldalra az infuzióval együtt. rátettek egy vérnyomásmérőt, ami időnkként bugva elszoritotta a karomat is majd leengedett. megjött a Hagymási doktorúr, beöltözve, kesztyübe, maszkba, rámmosolygott és közölte h "jó, akkor műtsünk" :) mondom jó XD majd elkezdtek előkésziteni. kaptam egy zöld lepedőt paraván gyanánt az orrom elé (kicsit tolakodónak is éreztem, valahogy tul közel volt...) aztán elkezdték a hasamat is megfesteni ezzel a piros fertőtlenitővel. mondom ez csikiz. néz a dokinő, érzi? hát mondom csikis. elkezdte csipkedni az oldalam ezt érzi ezt érzi?? mondom érezni érzem, ja hát h fáj e. hát mondom nem... mondták h huzást vonást érezhetek, éles fájdalmat nem. mondom ok. remegtem mint a nyárfalevél. de annál joval erősebben :D mint akit ráznak... aztán éreztem h elkezdik. kérdeztem Ricsi hol van? h nesoká jön, de csak akkor engedhetik be ha nincs semmilyen komplikáció. közbe a gép mérte a vérnyomásom. akkor bejött Ricsi, szintén maszkba hajhálóba, zöldruhába :) először meg se ismertem XD annyira fura volt... "szoljon ha hányingere van, vagy szédül." hányinger? na akkor rájöttem h tényleg, hányingerem van. adtak rá vmit infuzióba. jobb lett kb 3 percre. aztán  szoltam Ricsinek fogja meg a kezem, de nem értette mit mondok. mondtam mégeccer, nemértette, mire a doktornéni mondta neki h mit is akarok és közelebbültette hozzám:) végre fogta a kezem. közbe másodszor is szoltam h hányingerem vabn, megint kaptam vmit, és kezdtem szétesni. nehezen koncentráltam, éreztem h matatnak bennem, nyögdécseltem, közbe fujatták rám az oxigént, de nem segitett. aztán rámjött.. hányni fogok!! mire odaért a nő az ágytállal már kiraktam az elejét magam mellé:) a többi asszem 4 már a tálba ment. "nézze! még a reggeli műzli is ott uszkál benne" hát köszi... :D aztán nem igazán emlékszem mi volt. szét voltam csuszva. forgolodtam kerestem valami nem homályos dolgot, mire rá kellett jöjjek h szédülök és a csillagocskák takarják a kilátást. "szédülök..." "ezt érzi?" bazd már megint csipked... csak most épp.. héé??!! mit nyulkál a ruhám alá? érzem... beadott mégvalamit az infuzión. attol jobb lett. akkor a doki kiemelte a picit és odamutatta. kitisztultam. élesen láttam mindent, a babát, a fejét, a két kicsi remegő kezét, a köldökzsinórt, a széttett lábacskákat, a lánysági bizonyitékot, mindent. majd ránéztem Ricsire. mosolygott, és sirt. "kicsim ne sirjál, nincs semmi baj, megvan, jól van:)" aztán bepólyázták és megmutatták közelebbről is. erre még emlékszem... meg h mondták h megfürdetik meg megvizsgálják, és megmondják apukának hol tudja megnézni. de most menjen ki... még láttam ahogy kimegy az ajtón, és halványan felfogtam h kérek e nyugtatót (Ricsi meg is kérdezte am h normális e h igy remegek) és mondták h lehet h el fogok tőle aludni... el ugyan nem aludtam, de nem tudtam később h hol vagyok, vagy hova vittek a műtőből.

az őrzőben 6 órán keresztül feküdnöm kellett. amikor elkezdtem kicsit kitisztulni agyilag rájöttem h fázik a lábam. be akartam huzni a takaró alá, és lesokkolt a tudat h nem mozog.. nagyon zavaró volt. aztán 3kor behozták a picilányt. kis csöndes baba volt, mondták is, meg h milyen pici és milyen eleven. aztán a nővér fogta és rátette a cicire, szabályosan belenyomta a kicsi fejét:D szegény. de sebesre cumizta a bal oldalamat:) még akkor is ott volt velem mikor az első látogatóim megérkeztek. Csabi, Marci és Laci jöttek be, édesek voltak:) mosolyogtak rajtam, én meg nem tudtam mit csináljak:D beszélgettem velük kicsit de még kába voltam. Ricsi is visszajött később, és apukámék is beugrottak este. aztán este kitalálták hogy keljek fel... és menjek el fürödni.. hááh mondom felejtős. felálltam, de majdnem össze is estem, nekiálltam szédülni, ugyhogy gyorsan visszafektettek, de sokáig még fekve is zugott a fülem. kétszer probáltatták meg velem, mindkétszer ilyen eredménnyel. mire rájöttek hogy kevés bennem a folyadék, és ennem is kéne valamit. éjszakára persze elvitték a picit hogy tudjak aludni, de nem sokat aludtam igy se. aztán reggel közölték hogy másik szobába költözöm, ugyhogy mindenképp fel kell kelnem. hát mondom marhajó. megitattak velem egy csomo folyadékot. legnagyobb meglepetésemre, tényleg fel tudtam kelni. nem volt annyira vészes mint első két alkalommal, de azért jó volt utána lefeküdni. a másik szoba csak két ágyas volt, és pont egyik ismerősömmel raktak össze:D sors fintora:) de azért jól elvoltunk. egyre többet mászkáltam, egyre jobban voltam. már vártam hogy hazajöhessek szombaton. :) végre együtt legyek párommal, és a kislányommal egy családként.

igazábol sztem már igyis elég sokat irtam, a kórházi napokról vétek lenne még irnom:) most itthon vagyunk, mellettem alszik éjjelente, apuci tanulja a pelenkázást, már kétszer fürcsiztünk is :) az öltöztetéssel vannak még problémák, kevés a lábasruha :) de majd megnövünk :)

 

Kiss Lilla Dóra, született 2011. 09. 27. 12:25kor, 2660gr. és 50cm-el. :)

1 hozzászólás :

A bejegyzés trackback címe:

https://dilis.blog.hu/api/trackback/id/tr13270532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Richy8 2011.10.05. 00:33:01

Szép kis történetünk van, mesekönyvbe is beleillene. A lényeg h mindhàrman egészségesek vagyunk, és 'Kiss' csalàdként élünk mig meg nem halunk :)

Keresel valamit?

Az alábbi form segítségével kereshetsz a site-on:

Így se? Értesíts egy kommentben, hogy utánajárhassunk!

Haverok

Ezt a sablon.html-ben lehet szerkeszteni...

3. oszlop

Ezt a sablon.html-ben lehet szerkeszteni

süti beállítások módosítása