versek telóból másolva
írta: Sailor Zsu ; 2013.12.09. 05:39
régi:
Hófüggönyén át az élet, szépen csendben tovaszáll
Érted égjen minden éjjel ez a kicsiny gyertyaszál.
Mint a téli havas tájon végigsöprő fuvallat
Ugy hagyja el könnyű sóhaj utoljára ajkadat.
Mi, akik most itt maradtunk könnyezve emlékezünk,
Egy életen át minden nappal hiányol majd a szívünk!
----
Az idő múlik, a sebek egyre mélyebbek,
az érzelemek ezer tűként a szívembe érkeznek,
a könnycseppek az arcomon hosszan peregnek...
---
Verőfényes napsütés, sétáló emberek
a gyerekek arcáról a mosoly majd lepereg
a felnőttek fele, már nincs meg a tisztelet.
Ellenségem sok van, mert a gyűlölet örök,
kevés a barátom, de értük viszont ölök!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.