Egy Dilis Blogja...

Megkérdezted...

"mégis mi a fasz bajod van hirtelen Ricsivel?"

Én világ életemben ugy lettem nevelve hogy a barátok fontosak. Fontosabbak bárminél. A barátokat támogatni kell, mellettük lenni akkor is amikor nincs szükségük kifejezetten rám. Minden alkalommal ha szülinapom/névnapom/szilveszter/farsang volt mindig nagy társaság jött össze, rendszerint nem anyuék haverjai, hanem az én barátaim. Az Enyémek. Lehettem 12, 18, vagy 22 éves is. Mindig igy volt. Soha semmi nem volt fontosabb. Amikor bármi bajom volt mindig a barátaimmal beszéltem meg, sose a "párommal"... pasim volt 30. leszarom. Barátom pár van csak, aki igazán az. De még talán azt se tudom mondani h állandók. Mert tényleg a barátság is mulandó. "A szerelem mulandó, a Barátság örök". lófasz. bár most hogy "kibékültem" pár emberrel látom h igenis számit kivel milyen a kapcsolat. Barátok... erős kifejezés, talán inkább csak haverok. De akkor ki az igazi barát? Van egyáltalán ilyen? Én az vagyok. Bárki rámirna az éjszaka közepén h baj van hivj fel, felhivnám, ha bekopogna beengedném, ha szüksége lenne rám rohannék.. Mért csak én vagyok ilyen?! mért csak nemek számit a másik ember? mért csak én akarok foglalkozni másokkal??? És miért vagyok én ezért rossz?????

Na hát ez a bajom vele... nem tudja megérteni h nekem lelkileg szükségem van arra hogy néha kiszabaduljak a mókuskerékből hogy valaki azt mondja nekem , hiányoztál, gyere igyunk egy sört. hogy vagy?.... mióta megvan Dorka csak anyukákkal beszélgetek, a legfőbb témánk a mit csinál a gyerek és hányszor, és hogyan.... rólunk jóformán nincs szó. ha mégis én hallgatok, ők mesélnek. mert erre jó vagyok - lelki szemetesnek. De persze én mit mondhatnék? amit mondok azon vagy elszörnyülködnek és kérdezik hogy hogy tudok igy élni, vagy nem értik meg. akkor jön a "de igenis örülj az életednek" szöveg. persze örülök neki, valahol... csak ne akarna az életem megváltoztatni. mindig is utáltam a változásokat, azt hiszem bőven eleget változtam azzal h már utálok szexelni, undorodom tőle, nem tudom élvezni, és nincs is szükségem rá. a legnagyobb áldozatot hoztam meg a gyerekkel. Lemondtam arról az emberről akit szerettem. Aki a mai napig mindennél fontosabb számomra, de nem lehetek vele. Nem keresem, nem futok utána, nem "szeretem", csak csöndben halkan. magamban. elnyomom. mert ennek igy kell lennie. 

És ha valaki nem tudja megérteni mégis ezek után miért vagyok vele, ha nem vagyok szerelmes ugy igazán, akkor elmondom:

mert ő a gyerekem apja. 

és a gyereknek apa kell, anya kell, és csak ahhoz a kettőhöz tud vonzódni igazán akik véréből született. még akkor is ha apa és anya nem tud épp kijönni egymással. csak ők ketten fogják megérteni és ők jogosultak nevelni. ezért nem megyek sehova. nem azért mert nincs lehetőségem. akkor is el fogom türni ha már tarthatatlan. legfeljebb többször megyek inni mint kéthetente...